A hirdetés képei és leírása nagyon rosszul lettek elkészítve ezért csak részleteket tudtunk meg, de amit biztos tudtunk, hogy a telken egy ház is van. Az ára is kecsegtető volt, így kis gondolkodás és családi kupaktanács után felvettük a kapcsolatot a hirdetővel aki azt mondta, hogy mi már a harmadik érdeklődök vagyunk a sorban, így ha az elsők nem viszik el a kertet akkor jönnénk mi. Hmmmm. Akkor 33% esélyünk van és az sem biztos, hogy élőben tetszene nekünk. De azokkal az információkkal amiket tudtunk kezdtük beleélni magunkat.

A várakozás alatt elkezdtük google maps-en kinyomozni a képek alapján, hogy hol is lehet a kert. Csak azt tudtuk, hogy a település Hohnstein. Tehát térképet előcsapni, képeket mellé azt hajrá. Ezen a településen egy nagyobb rész van ahol kiskertek vannak. Itt indultunk el. Körülbelül 50-60 ház közül kellett kinyomozni, hogy melyik a befutó. De a képek alapján a házat nem tudtuk biztosra beazonosítani.

A házról nem voltak értékelhető képek, vagy belső képek voltak amik alapján természetesen nem tudod belőni, hogy merre lehet a telek, vagy olyan képek amin egy virág van és a fókusz miatt a háttérben homályosan egy házrészlet látszik csak. Megnéztünk minden olyan elemet ami alapján felismerhetnénk a házat, mint például a képeken látható épület és tetejének színét, a magas fákat, egy nagyobb fűterületen lévő szürke valamit. De valahogy soha sem stimmelt. Vagy a ház nem az volt vagy a kerten lévő tereptárgyak nem passzoltak a fotókhoz.

Mint később kiderült a fotókon még a szomszédnak az épülete is le lett fényképezve ez azért eléggé összezavart a nyomozásban, de végül több órányi nyomozás után, az összes épületet a térképen átnézve, 90%-os pontossággal meg tudtuk tippelni, hogy melyik lehet az a terület.

Találkozó az eladóval

Szerencsénkre az érdeklődők közül minket tartott a legalkalmasabbnak az üzletre, bennünk látta a legnagyobb érdeklődést és szeretetet a kert iránt. Így hát megbeszéltük az eladóval a találkozót, és már úgy mentünk oda, hogy tudtuk, hogy melyik az a telek amit megvennénk. Nagy izgalommal mentünk ki a gyerekekkel.

Maga az egyesület németes, azaz rendezett, tiszta, egy-egy telek akár egy exkluzivabb kertmagazin borítóképe is lehetne. Az egyesület területén a közlekedésre szolgáló murvás úton lehet elérni az egyes telkeket. Az úttól a területek mellkasig érő sövénnyel vannak elválasztva, több helyen kb. 1m magas kis dekoratív kapuk jelzik a birtok kezdetét. Nagyon kulturáltan vannak megcsinálva.

Amikor megérkeztünk az általunk kínált telekig várakozásainkkal ellentétben meglepődtünk, nem pont ilyenre számítottunk. A képek alapján láttuk, hogy milyen belül, kívülről is tudtunk egy-két részletet de az összképek csak itt raktuk össze.

 

A vadászház

Az épület 1979-ben épült egy 5×5 m-es vadászház, kívülről fa borítással sötétbarnára lekezelve. A ház bejárata előtt egy kb 3m magas ezüst tuja, a ház oldalánál egy 4m magas meggyfa. A kertben Rododendron, hortenzia, levendula, rózsa és még sorolhatnám. Itt a bejáratnál találkoztunk az eladóval aki egy velünk egykorú srác. Bemutatkozás után elmondta, hogy van egy egy éves kisfia és sajnos nincs idejük a kertre, ezért szeretnék eladni.

 

Nem túlzok ha azt állítom, hogy mi itt már meg voltunk, tudtuk, hogy ez kell nekünk, de pókerarccal erősen dobogó szívveréssel, türelmesen elbeszélgettünk tovább, Ö pedig segítőkészen végigvezetett minket és megmutatott és elmagyarázott mindent a házban, házon, ház mellett.

Amit elsőre lehetett látni, hogy valaki vagy valakik nagy gondossággal sok tervezéssel rakták össze korábban ezt a kis kertet. Sok szeretetet tettek bele és valahogy mindennek megvolt a helye, ki volt találva, hogy mi hol és hogy legyen. Azonban azt is ki lehetett szúrni elsőre, hogy ezzel több éve nem foglalkozott senki, vagy csak nagyon keveset.

Van sziklakert szerűség is a telken, levendulákkal rózsákkal, de a szegélyt képező farönkök olyannyira vannak szétkorhadva, hogy lassan nem fogják a földet megtartani. A bokrok, fák nincsenek megmetszve, habár ehhez nem nagyon értek, de látszott, hogy ezek nőtted ahogy tudtak szabadon. Ezekkel sem foglalkoztak.

A fű frissen volt nyírva, de például a veteményesben csak eper volt, azok is hát… hadd ne mondjam. Szóval lenne vele meló bőven és még bent az épületben nem is voltunk.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük